GYIK

Terápia vagy sem?

Magyarországon jogszabály határozza meg, hogy ki használhatja a családállítást terápiaként. Orvos, pszichológus, illetve pszichiáter.
Az állításoknak lehet – sőt, sokszor van terápiás hatása – ugyanakkor nem minősül hivatalosan terápiának, kivéve a fenti esetekben.

Hány alkalomra lesz szükségem, hogy megoldódjon/megoldódjanak a probléma/problémáim? Meddig tart egy állítás?

Mindannyian mások vagyunk, más problémákkal, élethelyzettel, múlttal, ráadásul a tudattalannal való muka azt jelenti, hogy nem megbeszéljük, mit kéne másképp, hiszen ezt általában te is tudod, hanem lélekszinten oldjuk a saját jogú, vagy családi, transzgenerációs blokkokat, “megcsináljuk” a változást – érzetek szintjén is benned lesz, hogy milyen, amikor valami jól működik – majd azt várjuk, hogy idővel ez az új működés megjelenjen a fizikai síkon is, azaz, beinduljanak a változások az életedben.
Ehhez általában nem sok állításra van szükség, hanem időre. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon gyakran egy-két állítás is elég, egy adott problémánál, élethelyzetnél, máskor folyamat munkára van szükség – általában havi maximum egy állítással. (A lelkednek kell idő az átállásra, hiszen előfordul, hogy 20-30 éves beidegződéseket, viselkedés mintákat változtatunk meg.)
Az állítások után te magad fogod érezni, hogy szükséged van-e még következő alkalomra, általában azt mondom a klienseimnek, hogy jelezzenek vissza egy bő hónap után, hol tart a folyamat, mit érzékelnek, milyen változások indultak be, stb.
Az állítások tanácsadással együtt általában bő másfél órát vesznek igénybe.

Nem ismerem a szüleimet, kiskoromban elhagytak/meghaltak, problémát jelent-e ez, vagy jöhetek-e állításra?

Nem jelent problémát, gyere nyugodtan, minden további nélkül-
(Nem kell ismerned ahhoz a felmenőidet, hogy örökölj tőlük egy-egy gesztust, működést, gondoljunk csak azokra a gyakori családi mondatokra: pont úgy, mosolyogsz, mint édesanyád – nagymamád, stb. Ezek nem tudatos dolgok, sőt, néha észre sem vesszük, mint ahogy azt sem, hogy valamit ugyanúgy csinálunk, mint ők.)

Az állítás előtt-után nem beszélhetek az állításról 28 napig, igaz ez?

Nem. Az állítás után általában azt javaslom, hogy aludj rá egyet, és másnaptól, amit szeretnél, akinek szeretnéd, nyugodtan mesélhetsz. Az állítás minőségére, hatásaira ez nincs hatással.
Az egy éjszakát azért érdemes betartani, mert sok-sok dolgot csinálunk a lelkedben állításkor, és jó, ha összeérik, alszol rá egyet. Nem is fogsz, és nem is kell emlékezned minden momentumra, az érzetek változása, összessége lesz a fontos, ahová eljutottunk.

Szeretném elküldeni anyukámat/apukámat/tesómat/páromat állításra, lehet?

Lehet, ha ő szeretne jönni. Felnőtt emberek vagyunk, tekintsük a környezetünket is felnőttnek, és tiszteljük meg őket azzal, hogy nem akarjuk (40-50-60 évesen) megváltoztatni őket – hogy nekünk könnyebb legyen elfogadni, ők a családunk.
A családállítás rá tud mutatni arra, hogy ha a saját dolgaiddal foglalkozol, és azokat rendezed, akkor a környezeted is észleli majd a változást, és rend szerint sokkal jobb lesz a családoddal/közeli, távoli környezeteddel a kapcsolat.
(nem ők változnak majd, hanem te – viszont a te példádból erőt meríthetnek, és ha úgy érzik szükségük van rá, ők is jönnek majd, meglátod)

Az egyéni vagy a csoportos állítás hatékony?

Mindkét típusú állítási forma ugyanolyan hatékony. Állításvezetőként van különbség abban, ahogyan dolgozom veled, számodra kliensként annyiban különbözik a kettő, hogy míg csoportban kívülről nézed a témád megjelenítését képviselőkön keresztül, és általában már az oldások után állsz be a saját helyedre, az úgynevezett záróképbe, az egyéni állításon végig veled dolgozom, te csinálod végig az oldási folyamatot elejétől a végéig. A jobb agyfélteke nagyon szereti a képeket, és nagyon sok érzetet, érzelmet tárol, amit az állítások során felszínre tudunk hozni, és dolgozni tudunk vele. Így a tudatos működésedben is hamarosan megindulnak a változások, nem arról van szó ugyanis, hogy eldöntöd, holnaptól másképp lesz, hanem megérzed, zsigeri szinten, hogy ez milyen érzés, és el tudod hinni, hogy ez lehetséges.

Kineziológiát is használunk az állításokhoz?
Nem. A családállításnak semmi, de tényleg semmi köze a kineziológiához. Lehet, hogy van olyan kineziológus, aki használja a családállítást valamilyen okból, ez azonban egy teljesen más szakma! 🙂
Ez olyan akkor, hogy a résztvevők eljátsszák a jeleneteket, mint a pszichodrámában, ugye?
Nem. 🙂
A családállítás alapjai több módszerből lettek összegyúrva – a pszichodrámából talán annyi a közös, hogy térben megjelenítünk különböző családi, és más rendszereket.
Utána nem eljátsszák a képviselők a történetet, hanem térben megjelenítve egy adott rendszer, téma elemeit (ezt képviseletnek nevezzük) elmondják az érzeteiket:
1. fizikai érzetek (zsibbad, bizsereg, nyom, szúr, stb.)
2. érzelmek (alapérzelmek – szomorúság, vidámság, stb.)
3. mozgás késztetés  – hol a legjobb, vagy hol a legkevésbé rossz (egymáshoz, vagy a másik rendszerelemhez képest)
A képviseletet úgy kell elképzelni, mint a hétköznapokban előforduló szituációt, zsigeri szintű érzeteket mások, jelenségek, helyzetek felé – szimpatikus, közelebb mennék, távolodnék, szívesen nézek rá, szomorú lettem, vidám lettem, fizikai érzetekként pedig pl. zsibbad, nyom, szúr, stb. – minden más: én azt gondolom, hogy ő azt gondolja, ezek következtetések, és saját gondolatok, ezekkel már nem dolgozunk.
Erről itt olvashatsz bővebben: http://ujcsaladallitas.hu/lelek/ego-bol-dolgozni-allitason-honnan-tudom-hogy-tisztan-kepvisel-e-valaki/
A képviselőknek nem az a dolga, hogy megoldják az állítást, hanem, hogy elmondják, amit éreznek, a fenti alapérzeteket.
Ennek érdekében előfordul, hogy fedetten dolgozunk, azaz, ha a témád indokolja, kliensként – velem egyeztetve pontosan definiált rendszerelemeket írunk fel egy papírra, beszámozzuk az egyes rendszerelemeket, majd a résztvevők csak a számok alapján képviselnek, azaz, a kiválasztott szereplőnek nem kell gondolkodnia, mit érezhet, mit kéne érezzen egy adott személy/működési mód/fogalom/hely képviselőjeként.
Ez könnyebbség a képviselőnek és biztonságos a témahozónak. Miután felmértük a helyzetet, általában fel is fedjük, hogy ki mit képvisel, igen nagy meglepetések és felismerések szoktak lenni, amikor megérzik a képviselők, hogy a módszer így is mennyire pontosan leképzi a témát, adott rendszert.

Párommal szeretnék jönni állításra, lehet?

Igen, de egyeztessünk előtte. Ki mit szeretne, egymás előtt vannak dolgok, amit valószínű nem kell, és nem érdemes taglalni, úgyhogy párokkal – általában az első alkalommal külön-külön dolgozom – akár egyéniben, akár csoportban. – természetesen a hatékonyság növelése érdekében. Lehetnek olyan pontok – ha közösek a célok, hogy összerendezzük, feltérképezzük, hogy hol tart a kapcsolat, ez mindig közös megbeszélés után történik.

Segítőnek, résztvevőnek, téma nélkül persze bármikor jöhettek együtt csoportba- itt is teljes biztonságban lesztek, azaz egy állításba nem fogtok mindketten bekerülni – szeretnénk tiszta képviselettel dolgozni – nagyon nehéz, szinte lehetetlen elvonatkoztatni a személyes kapcsolattól munka közben, ezt a “hibalehetőséget” igyekszünk kizárni.

Nem voltam még állításon, hogyan készüljek?

A bejelentkezésen kívül nincs tennivalód. 🙂

Máshol az állítások alatt (főleg csoportban) nem szabad beszélni, és mosdóba kimenni.

Jó hírem van számodra, nálam nincs ilyen szabály, nem ezen múlik az állítás minősége. A különböző rituálék – mező hívása, egymás ölelgetése, stb. – általában az állításvezető biztonság érzetét szolgálják, nincs közük az állítások minőségéhez.
(természetesen bármikor(!) ki lehet menni mosdóba – állítás közben is, ha épp szerepelsz, szólsz, és kérsz egy cserét, ennyi.)
Minden remekül fog működni így is, az élet nem áll meg, attól, hogy mi épp dolgozunk 🙂