Félelem, elengedés, változás…
A bevezetőt most kihagyom, ha megbocsátod. Csapjunk egyből a közepébe. 🙂
Félünk.
Félünk a jövőtől, mert bizonytalan.
Félünk a változástól, ugyanezért.
Félünk a rossz döntésektől, a betegségektől, a haláltól, de hogy maradjunk még egy kicsit közelebb: a munkahely váltástól, a költözéstől, a házasságtól, a válástól, attól, hogy sosem lehet gyerekünk, attól, hogy jó ötlet-e bevállalni még egy gyereket, más szóval, gyakorlatilag mindentől, bármitől.
A félelem hasznos. Megmutatja, mi számít igazán az életben.
A döntéseink – a nem döntéseink, időhúzásaink, az egészségünk, a családunk, szeretteink.
Ha így nézzük, a félelem az egyik olyan jelenség – közelebbről-érzésünk, ami által értéket nyernek a velünk történő események, a sors, amit alakítunk. (A másik ilyen a halál, de erről majd egy másik bejegyzésben.)
A félelem, és néha a káosz, minden komoly változásnál segít nekünk.
Az elengedés, és a változáshoz szükséges erő ritkán indul a szeretetteljes és boldog lebegés állapotából, sokkal inkább katalizálja a fájdalom, a “muszáj”, az utolsó előtti/ utáni pillanat, amikor már elég rossz, hogy tegyünk valamit. Később, újba való megérkezés reménye, és bizonyossága teheti majd (esetleg) széppé, utólag…
A félelem a változás előszobája, ne nyomd el, ismerkedj meg vele, és nézd meg, mire hívja fel a figyelmedet. Reagálj a nyomásra, foglalkozz vele, még mielőtt beteggé tesz, és nem lesz más választásod, mint ránézni, végre.
Ha szeretnél tudatos lenni, megerősödni, itt az ideje a szemléletváltásnak.
Ha megismered magad, megismered a sorsodat, és tudni fogod a jövődet is. Ehhez tudlak hozzásegíteni. 🙂