Barátság jóban-rosszban?
A szavak mindannyiunk számára mást jelentenek, ugyanazon a nyelven beszélünk, mégis néhány embernél többel nem értjük meg egymást igazán.
Miért van ez?
Amikor összetalálkozunk, megismerkedünk valakivel, néhány másodperc alatt felmérjük, hogy érdekel-e minket.
(ennyi idő semmire nem elég a tudatos részünk számára, hogy is lehetne, nagyon is informatív viszont a lelkünknek – ezernyi érzetünk keletkezik, sok-sok információval, még ha nem is tudatosul jó része)
Az önbizalom, kiegyensúlyozottság, vagy éppen a rosszkedv, az állandó rágódás nem a szavainkból érkezik meg elsőként a másik számára. Az arcunk, a testtartásunk, a megjelenésünk mindent elmond, mielőtt megszólalnánk.
Amikor nem vagyunk jó passzban, gyakran szert teszünk olyan barátokra, ismerősökre, akiket ebben az állapotunkban panaszkodásra szereztünk be. – mert megértett minket, mert jól esett, hogy sajnált egy kicsit, neki is volt egy hasonló élettapasztalata, sztorija, és máris meg volt a közös hullámhossz.
(miért “veszélyes” ez?- mert később bele tudunk ragadni ebbe, hogy a világ ilyen, hiszen a környezetünknek is ezek a tapasztalatai.)
Ha elkezdünk változtatni, nyitni egy kicsit, megtaláljuk a számunkra megfelelő módszert-tanácsadót, és idővel szépen kijönni a kátyúból, lesznek akik örülnek majd és szurkolnak nekünk, a fenti típusból azonban lesz olyan is, aki ezzel nem tud mit kezdeni. Aki nem érti majd, miért változtunk meg, és mit akarunk egyáltalán…aztán azt mondja, milyen szerencsések vagyunk, hogy nekünk sikerült. Amikor közöljük, hogy ennek a szerencséhez semmi köze, és ez kő kemény munka volt, akkor hitetlenkedve néz ránk. Ilyen van.
A változás jó része viszont, hogy végre elkezdünk olyan embereket kiszúrni magunknak, akik jól érzik magukat a bőrükben, akik tudnak örülni az életnek, nekünk, és hasonlóak hozzánk, ahhoz, akivé váltunk/válunk. Nem bírálnak, és nem akarják megoldani helyettünk a problémákat, egyszerűen csak mellettünk vannak, és ők is haladnak a maguk útján -ezzel elérkezünk egy felnőtt-felnőtt, win-win partnerkapcsolathoz, ami sokat adhat, és nem vesz el belőlünk.