Bizonytalanság, kétségek.. hogyan számolj le velük?
A párom a valódi társam, jó helyen vagyok mellette? Ez a nekem való munka, vagy mit kéne kezdjek magammal?
Mit kezdjek az életemmel?
Mindannyiunkban felmerülnek hasonló kérdések, és mindent megadnánk, ha valaki biztosat tudna mondani, és végre megnyugodhatnánk, hogy amit csinálunk az jó, vagy ha nem, legalább tudnánk merre van a jó irány.
A félelmeink jó része azokból a kiszolgáltatottságot okozó élményekből táplálkozik, amik gyerekkorunkból bennünk vannak, amikor benne voltunk helyzetekben, ahol bizonytalanságot, félelmet, szorongást éreztünk. Így persze egyértelműnek tűnik, hogy amivel dolgoznunk kell, az a gyerekkor.
De mit tehetünk, ha oda már nem tudunk visszamenni, nem tudjuk megváltoztatni a múltat?
Elengedni, elfogadni?
Könnyű leírni ilyen szavakat, de sajnos egyik fogalom megvalósítása sem egyszerű dolog, és főleg nem kellemes, amit otthon a fotelban ülve koncentrálva meg tudunk tenni. Az életünkre ható mély, rejtett (családállítási) dinamikák annyira mélyen vannak bennünk, hogy nem tudjuk magunknak feloldani. (akárhány önismereti könyvet olvasunk el)
Hogyan kerülünk akkor ki a slamasztikából?
Amikor dolgozunk a lelkeddel, elkezdünk megerősíteni, mintha a testeden a törzs izmokat edzenéd, csak ez a lelkednek létfontosságú.
A haladáshoz szükséges, azt akadályozó gyerekkori bizonytalanságok elengedése, a felnőtt részed megerősítése, szülők elfogadása, saját sorsoddal való kapcsolatfelvétel, ezek mind-mind lehetséges és elérhető folyamatok, amik segítenek, hogy a megoldást, a biztonságot ne kívül keresd majd, és másoktól várd, hanem képes legyél magadban megtalálni.
Bármennyire is bizonytalan lesz éppen a helyzet, tudni fogod, hogy meg tudod csinálni, nem menekülsz ki belőle.
Felismered, megérzed, hogy milyen irányba kell menned, milyen döntéseket kell hoznod, és nem csak mondod, hanem tudod is, hogy ha valami nem sikerül jól, azzal sem lesz gond, mert majd kitalálsz valami mást. Ez lesz az alapvető különbség, ami megváltozik, ha elengeded a gyerekkori hiányaidat, hogy megérzed, milyen felnőttként működni (nem csak testben, hanem lélekben is).
Milyen, amikor nem kiszolgáltatottságot érzel, hanem biztonságot, és önbizalmat – függetlenül attól, hogy az életed első 5 vagy 10 vagy akárhány évében mi történt veled. Egész addig, amíg szerencsétlennek érzed magad, és visszafelé “mutogatsz, nézelődsz”, esélytelen, hogy a számodra elérhető boldogság közelébe kerülj. Bízz magadban, és abban, hogy meg tudod csinálni, még ha nem is lesz könnyű. Sok-sok boldog pillanat vár még rád, ideje nekikezdeni.